Magyar szentek és boldogok II. –Vértanú püspökeink: Boldog Apor Vilmos - Boldog Meszlényi Zoltán – Boldog Romzsa Tódor

Boldog Apor Vilmos Boldog Altorjai báró Apor Vilmos vértanú püspök Segesváron született 1892. február 29-én, és Győrben halt meg 1945. április 2-án. 1997. november 9-én II. János Pál pápa boldoggá avatta.

Apor Vilmos neves erdélyi arisztokrata család sarja. A kalocsai jezsuitáknál tanult, majd 1915. augusztus 24-én Nagyváradon pappá szentelték. Gyulai plébánosként 26 évesen nagy tekintélyre tett szert, amikor a román katonák túszszedő akciója során elfogott gyulai polgárok ügyében eredményesen járt közben, és kieszközölte szabadon bocsátásukat. 1941. február 24-én, 49 éves korában Gyulán szentelték püspökké, március 2-án ünnepélyes keretek között vonult be Győrbe. Püspöki jelmondata: A kereszt erősíti a szelídet, szelídíti az erőset. Többször kifejtette gondolatait a papságról:

Beszéd a papságról – részlet Krisztus papja „együtt örül az örvendezőkkel és sír a sírókkal...” Eggyé forr a gondjaira bízott lelkekkel és igyekszik jóságával könnyűvé tenni számukra Krisztus igáját, édessé terhét. Ezzel egyben kedves kötelességgé varázsolja a lelkipásztor iránt járó engedelmes tiszteletet. Szeretni annyit is tesz, mint megbocsátani. A személyes ellenségnek is, az Egyház ellenségének is, a közéleti ellenfélnek is; mert Krisztus papja nem lehet haragtartó, megbocsát, nem egyszer-kétszer, hanem hetvenszer hétszer, vagyis mindig újra, csak lássa a javulásnak némi jelét. De ezt a javulást is előmozdítja a szeretet, és a békülésre való őszinte készség, mely a jó pásztor minden szavából és minden tettéből sugárzik. Minél tovább él a pap magasztos hivatalában, annál jobban kell kifejlődnie a szeretet szellemében. Mert a szeretet a lélek megérését jelenti. A lélek végső kifejlődése tehát a szeretet. Így éljünk, így haljunk, mint Krisztus igaz papjai. Így érdemeljük meg, hogy egykor magunk tapasztaljuk, túl a sírnak sötét kapuján az apostol által hangoztatott szent igazságot: „a prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik”, de „a szeretet soha meg nem szűnik” ott, ahol színről-színre láthatjuk Istent, aki maga a Szeretet.

Apor püspök nem csupán kívánalomként fogalmazta meg, hanem saját életében tökéletesen meg is valósította a jó pásztornak ezeket a tulajdonságait. Serédi Jusztinián bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökévé, amely testület az egész ország területére kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével foglalkozott. A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Keményen bírálta és ostorozta a fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel szemben.
1945. március 28-án megkezdődött Győr ostroma. Március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, és így megvédte őket a részeg katonák erőszakoskodásától, egy szovjet tiszt halálosan megsebesítette. Április 2-án, húsvéthétfőn belehalt sérüléseibe. Apor Vilmos életében és halálában áldozatos szeretettel, bátran és határozottan védte a rábízottakat, megbocsátott ellenségeinek, sőt gyilkosának is, úgy, ahogy Jézus tette a kereszten. Holttestét a karmelita templom kriptájában temették el, később a győri székesegyházban helyezték végső nyughelyére.

Apor Vilmos püspök utolsó szavai:
"Felajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de felajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban az Egyház ellen tesznek. Felajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj szegény magyarokért! Istenem, Atyám, a te kezeidbe ajánlom testemet, lelkemet! Jézus, Mária, Szent József, legyetek énvelem most és halálom óráján! Jézus Szentséges Szíve bízom benned! Amen.

Apor Vilmos sírja Győrben, Boldogfai Farkas Sándor alkotása. A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola 2000. január 1-jétől felvette Apor Vilmos vértanú püspök nevét, mert nevelési elvei nagyon közel állnak a főpap szellemiségéhez. Azóta számtalan más katolikus intézmény is felvette a vértanú püspök nevét.

Boldog Meszlényi Zoltán

Meszlényi Zoltán Lajos vértanú püspök. Hatvanban született 1892. január 2-án, és Kistarcsán hunyt el 1951. március 4-én. XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án jóváhagyta boldoggá avatását. A boldoggá avatási szertartásra 2009. október 31-én, ünnepi szentmise keretében került sor az esztergomi bazilikában.

Élete: Bencés gimnáziumot végzett Esztergomban. A gimnáziumi érettségi után pártfogója, Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek Rómába küldte továbbtanulni, ahol teológiát végzett. 1915. október 28-án szentelték pappá. Amikor visszatért Esztergomba, a Prímási Palotában kezdett el dolgozni. 1931-ben lett a főkáptalan tagja, nógrádi és honti főesperes, majd a káptalan helynöke. XI. Piusz pápa kinevezése nyomán, 1937. október 28-án Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás püspökké szentelte. Ettől a pillanattól a mindenkori hercegprímás-esztergomi érsek segédpüspöke volt.

Amikor az állambiztonsági szervek Mindszenty József bíboros-hercegprímást 1948. december 26-án letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, a kinevezett érseki helynököt, Drahos Jánost pedig megölték, ő lett az esztergomi érseki helynök, mivel a káptalan nem volt hajlandó megválasztani az állam által támogatott Beresztóczy Miklóst. Meszlényi Zoltán tisztában volt azzal, hogy ennek a tisztségnek elvállalása akár az életét is követelheti. 1948-ban egyik beszédében így fogalmazott:

„Jól tudjátok, hogy a vértanúk kora nem zárult le az első századokkal. Ha szorgalmasan tanulmányozzátok az Egyház történelmét, meg fogjátok állapítani, hogy alig volt egy-egy emberöltő, amelyben nem voltak vértanúk, a Világegyház egyik vagy másik pontján. Ha csak a magunk korára gondolunk, mi, akik túl vagyunk már az élet delelőjén, megértük már a mexikói egyházüldözést, megéltük a spanyol forradalmat, nem is beszélek az Egyház üldözéséről a távol-keleti országokban. Mindenütt buzgó katolikusok, papok és apácák százai és ezrei, vérükkel pecsételték meg hitüket Krisztus és az Egyház iránt.”

Meszlényi püspök tudatában volt a kereszténység ilyenfajta kockázatának is, vagyis ezzel a lelkülettel végezte a feladatát a későbbiekben. Helynöki székfoglalójában ezt mondja: „Krisztus hű pásztoraként a hitet, és Egyházunk iránti hűséget nem tagadom meg soha! Isten engem úgy segéljen!” Szavait megtartotta. Meszlényi Zoltán püspököt 1950. június 29-én 17 óra 30 perckor hurcolták el esztergomi lakásáról az állambiztonsági szervek emberei. A kistarcsai internáló táborba került, ahol elkülönítve őrizték és agyonkínozták. Több szemtanú egybehangzó állítása szerint, egész télen kénytelen volt, megfelelő ruházat nélkül, éjjel-nappal nyitott ablaknál tartózkodni. A kínzások, ütlegelések és végkimerülés következtében, 1951. március 4-én meghalt. Hamvait a rákoskeresztúri Új Köztemető területén temették el. 1966. június 24-én földi maradványait átszállították Esztergomba, és örök nyugalomra helyezték az esztergomi bazilikában. XVI. Benedek pápa Apostoli levelében március 4-ét, a vértanú püspök égi születésnapját jelölte meg boldog Meszlényi Zoltán ünnepéül.

Ima Boldog Meszlényi Zoltán közbenjárásáért Isten Szolgája, Boldog Meszlényi Zoltán püspök, könyörögj érettünk, hogy megszabaduljunk a gonosztól, minden bajtól és minden veszedelemtől! Járj közben mindazokért, akiket meghurcoltak, kitelepítettek, kifosztottak, akik börtönben sínylődnek, és akik életüket vesztették a diktatúra idején! Isten szolgája, Boldog Meszlényi püspök, könyörögj édes hazánkért, Magyarországért! Amen.

Boldog Romzsa Tódor

Boldog Romzsa Tódor görögkatolikus vértanú püspök 1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón és 1947. november 1-én, 36 évesen halt meg. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2001-ben.

Apja vasúti tisztviselő volt. A négy osztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett. Ezt követően Rómába mehetett teológiát tanulni. 1930-1934 között a római Collegium germanicum Hungaricum növendéke, majd 1937-ig a Collegium Russicum diákja volt. Egyetemi tanulmányait a római Gregoriana Egyetemen végezte. 1936-tól felszentelt pap, 1944. szeptember 24-én az Ungvári székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi görög katolikus püspök püspökké szentelte. A szovjet hadsereg bevonuláskor már ő állt az egyházmegye élén.

A sztálini vallásüldözés idején – amely Ukrajnában a görögkatolikus egyház megszüntetésére, az ortodox egyházba való beolvasztására irányult; fontos alakjává vált az ezzel szembeni békés ellenállásnak. Határozottan elutasította az együttműködést a hatalommal, kitartásra és egysége szólította fel az egyházi rend tagjait és a híveket. Emiatt 1947-ben az ukrán államvédelem különös kegyetlenséggel meggyilkolta. A lavkai templom felszenteléséről hazafelé tartó püspök lovaskocsiját katonai teherautóval legázolták, majd a sebesülteket vasdorongokkal agyba-főbe verték. A főpap nem halt meg, de súlyosan megsérült, és beszállították a munkácsi kórházba. Itt – bár a főorvos a hatóság fenyegetései ellenére igyekezett gondosan kezelni – egy óvatlan pillanatban egy álruhás „nővér” injekciós tűvel megmérgezte. A halál a november 1-re virradó éjszakán állt be. A merénylet célja a hívők megfélemlítése és az egyház szétszélesztése volt.
A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt egész Kárpátalja számára. Az ungvári görögkatolikus katedrális kriptájában temették el, földi maradványait később az egyik mellékoltár közelébe helyezték át. Szobrát 2001. március 24-én, Lakitelken avatták fel.

Vértanú püspökeink helytállása legyen példa számunkra, és kérjük bizalommal égi közbenjárásukat önmagunkért és népünkért!

CsatolmányMéret
forgatokonyv-magyar_szentek_es_boldogok-ii.-ok.doc49.5 KB