Keresztút gyerekeknek

Bevezetés

Hányszor átéltem már az egyedüllét fájdalmát, amikor senki sem foglalkozik velem, amikor nem érnek rá. Ilyenkor mindig félek, szomorú vagyok, legszívesebben sírnék. Nagyon - nagyon egyedül vagyok. Jézus is ilyen elhagyott, magányos volt, mikor utolsó útjára indult. Pedig éppen akkor lett volna a legnagyobb szüksége a szerető társakra, akik segítik, vigasztalják. Mi most ne hagyjuk őt egyedül! Induljunk vele, segítsük vinni a terhét, a hatalmas keresztet!

1. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust

Jézus egyedül áll a tömeg közepén. Csendben hallgat. Mást várnak tőle, azt hogy majd könyörögni fog. Hangosan vádol, veszekszik. De ő csak csendben áll, vállalva sorsát.
Én hányszor tudok csendben maradni? Milyen sokszor durván kimondom a véleményemet. Vagy hányszor hallgatok konokul, amikor szüleim a dolgaimról kérdeznek? Jézusom, én olyan sokszor visszafeleselek. Bocsáss meg nekünk!

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Az ítélet elhangzott. A súlyos gerenda Jézus vállára nehezedik, melyet korbácsok ütése sebzett meg. Jajszó nélkül indul a Golgota felé.
Én hányszor teljesítem kötelességem jajszó, ellenkezés nélkül? Tudom-e vidáman, morgás nélkül vállalni feladataimat? Milyen sokszor visszautasítom a legegyszerűbb kéréseket lustaságból, kényelemből. Jézusom én sokszor gyáva vagyok beismerni hibáimat és sokszor elmulasztok bocsánatot kérni embertársaimtól és tőled. Bocsáss meg nekünk!
3. állomás: Jézus először esik el a kereszttel
Az utca kövei, a fáradtság, a bámészkodok lökdösése miatt Jézus megbotlik. Lába egyre gyengébb, rogyadozik, végül elesik.
Az én fiatal, erős lábam vállalja – e a feladatát? Tudok - e kitartóan a cél felé haladni? Nem kalandozok-e el más irányba? És a kiránduláson tudok-e folyamatosan haladni, nem akarok-e állandóan leülni, mert elfáradtam? Jézusom, én sokszor a pihenést, a lustálkodást választom. Bocsáss meg nekünk!
4. állomás: Jézus találkozik édesanyjával

Milyen borzasztó a legkedvesebb embert sírni látni, szenvedni, gyötrődni és nincs vigasztalás.
Hányszor kellett édesanyámnak énmiattam sírnia, szomorkodnia? Milyen sokszor mondtam neki nemet, vontam meg a vállam, vagy feleseltem vele. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna azonnal szót fogadni és simogató kezét arcomon érezni. Jézusom, olyan sokszor megszomorítom szüleimet. Bocsáss meg nekünk!

5. állomás: Cirenei Simon segít vinni a keresztet

Jézus sok vért vesztett, egyre gyengébb, alig bírja a hatalmas gerendát. A katonák Simont állítják mellé segíteni, hogy elérjék a kivégzés helyét.
Szoktam – e biztatás, felszólítás nélkül segíteni fáradt, idős embereknek? Örömöt találok-e a segítésben, vagy csak muszájból csinálom?
Jézusom, én olyan sokszor azt mondtam, fáradt vagyok imádkozni, tanulni, segíteni. Bocsáss meg nekünk!
6. állomás: Veronika letörli Jézus arcát

Veronika nem bírta tovább nézni a szenvedő arcot. A vért és a verítéket. Kendőjével letörli a megkínzott arcot. Egy kéz, egy ismeretlen kéz, amelyik akart és tudott segíteni.
Az édesanya keze, ami végigsimítja alvó homlokod, megcirógat játék közben, az utcán óvatosan vezet, nehogy bajod legyen. Én mire használom a kezem? Tudok vele szeretetet osztani?
Jézusom, én milyen ritkán teszem össze a kezem, hogy imádkozzak! Bocsáss meg nekünk!

7. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel

A test egyre erőtlenebb, a meleg fokozódik, a teher egyre súlyosabb. Ezt már nem lehet kibírni. Jézus hangtalanul, némán viszi a terhét. Nem lázad, csak a tekintete bánatos. Bennünket is sajnál és szeret. Még a szenvedésben is nagyon szeret.
Ha én fáradt vagyok, tudok-e némán, csendben édesanyámhoz bújni. Elfogadom-e szeretetét, simogatását, vagy durván válaszolok?
Jézusom, én oly sokszor a tévét és a saját kényelmemet jobban szeretem nálad. Bocsáss meg nekünk!
8. állomás: Jézus a síró asszonyokkal találkozik

A szenvedő, kínlódó ember látványa minden embert sajnálattal tölt el. A Jézust kísérő tömeg is sírva követte az egyre elgyötörtebb Mestert.
Tudom-e sajnálni beteg testvéremet? Ha segítséget kérnek, akár egy pohár vizet, akár egy játékot, szívesen adom-e? Hiszen ezzel is enyhíthetem fájdalmukat.
Jézusom, én neked szeretnék segíteni azzal, hogy szenvedő, beteg társaimon segítek. Segíts minket!

9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Iszonyú a fájdalma, elviselhetetlen a gyöngesége. De tudja, hogy még nincs itt a vég. Mennie kell tovább. Rogyadozó térddel, botorkálva megy az úton.
Én hogyan viselem fájdalmaimat? Ha beverem a fejem, vagy játék közben elesek és vérzik a térdem? Sírok-e, kiabálok-e, hogy valaki megvigasztaljon? Vagy összeszorítom a számat és csendben tűrök? Vállalom Jézusért? Ő többet szenvedett értem. Ennyit én is kibírok.
Jézusom én a jótettekben, a szeretetben és az imában akarok kitartó lenni. Segíts minket!

10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól.
Letépik róla legkedvesebb köntösét, az édesanyja által szőtt ruhát. Az emberek riadtan fordulnak el az összevert testtől.
Én mit látok meg? Észreveszem - e a segítségre váró embereket? A vakot, aki az úton halad, a nehéz terhet cipelő embereket, a buszon álldogáló öreget?
Jézusom, tudom, hogy a szegényebbet, a gyengébbet, a beteget, a bűnöst nem csúfolni, kinevetni kell, hanem segíteni. Adj ehhez erőt! Segíts minket!

11. állomás: Jézust a keresztre szegezik

A hatalmas szögek mozdulatlanná merevítik Jézus testét. Megfeszülnek az izmok. Tehetetlen.
El tudom –e fogadni a kudarcaimat? És azt, ha nem az én akaratom teljesül? Például nem nézhetek tévét, nem mehetek el a barátomhoz. El tudom ezeket csendben viselni?
Jézusom, neked akarom felajánlani minden bajomat. A te segítségeddel szeretném legyőzni hibáimat. Segíts minket!

12. állomás: Jézus meghal a kereszten

Jézusom, értem haltál meg. Azért áldoztad fel magad, mert végtelenül szeretsz. Nagyon köszönöm. Bár én állandóan vétkezem ellened.
Kérlek, adj erőt, hogy napról napra kicsit javuljak és így tudjam meghálálni jóságodat. Jézusom alakítasd lelkemet, hogy felismerjem a bűnt és tudjam a jót választani. Segíts minket!

13. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről

Jézust édesanyja ölébe fektetik és nagy csend veszi körül.
Milyen jó, hogy odabújhatok édesanyám védő, meleg ölébe, ahol annyira szeretnek, simogatnak és megvigasztalnak. Néha gondoljunk azokra a gyerekekre is, akiknek nincsenek szerető születik. Soha nem kapnak simogatást, becézést. Nincs, aki ölébe ültesse őket. Magányosak és félnek.
Jézusom, én mindig hálás és engedelmes gyereke akarok lenni szüleimnek, hogy ezzel is örömet szerezzek neked. Segíts minket!

14. állomás: Jézust sírba teszik

Jézus befejezte földi életét, sírba helyezik. Sírban nyugszol, de csak három napot engedsz a halálnak. Hamarosan felvirrad dicsőséged napja, a feltámadás. Itt a köszönet ideje.
Hálatelt szívvel köszönöm, hogy engem és embertársaimat a kereszthalálig szerettél. Jézusom, én mindiig követni akarlak téged. Segíteni akarom társaimat, hogy ők is találkozzanak veled! Segíts minket!
15. Állomás Jézus feltámad

Jézus legyőzte a halált! Jézus feltámadt, Jézus él! Az oltáriszentségben jelen van közöttünk. Jézusom, alakítsd szívünket a te szíved szerint! Add, hogy igazi keresztény életet éljünk! Ámen.

CsatolmányMéret
keresztut_gyerekeknek-rovid-elmelkedesekkel-ok.doc51.5 KB