Borbála rendkívül szép leány volt, aki előkelő pogány családból származott. A legenda szerint apja féltette a keresztény hittől, ezért egy toronyba záratta, ő azonban titokban mégis megkeresztelkedett. Apja haragja elől először csodás módon megmenekült, végül mégsem tudta megmenteni életét, vértanú lett. A segítő szentek között tiszteljük. Védőszentje a haldoklóknak, az építőmestereknek, a kőműveseknek, a bányászoknak. Segítségül hívják viharok és villámlás idején.

A képeken és szobrokon toronnyal ábrázolják vagy a kezében tartott kehely és ostya szerepel ismertetőjegyeként, attribútumaként.
Borbála napján tilos volt a fonás, varrás, a takarítás /úgy hitték, sepregetéssel elsöprik a szerencsét/.

Borbála napján szokás volt vízbe tenni egy cseresznyefa ágat, ha ez Karácsonyra kizöldült, kivirágzott, akkor a népi hiedelem szerint a következő évben egyrészt házasságot jelentett, másrészt az év jó termésére utalt.